Dimmu borgir - Kings of the carneval creation

(Purithanical euphoric misanthropia, 2001)

Valamely Fém Pöröly újságíró jegyezte meg nagyjából tíz évvel ezelőtt, hogy kicsit zavaró, hogy nagyjából minden lemez úgyanúgy szól, ami a ... studióból jön ki - no és arra nem emlékszem, hogy a Fredmant, az Akkerhaugent, vagy az Abyss-t említette-e.

Tény, hogy nem teljesen irreleváns a kérdés, hogy vajon több, vagy kevesebb lett volna-e a skandináv METÁL a '90-es évek második felével induló tíz évben, ha a valamirevaló lemezek 90%-a nem csupán három műhelyben nyeri el végső formáját, mindenesetre a Sötét városok/kastélyok/erődök (opcionális) ötödik korongjának hangzása egy évtized elmúltával is irányadó.

A Purithanical...-t speciel a Fredmanban rögzítették Silenozék, és amellett, hogy meglehetősen gyakran tépi le a hallgató arcát, olyan tökéletesen precíz tisztasággal, ill. ideális arányokkal szólal meg, ami előtt meghajtom a fejem. Nem gondolom, hogy igazuk lenne azoknak, akik szerint a patikamérleggel adagolt összetevőkből lombikban érlelt hangzáskép kiölné a fekete fém esszenciáját a zenéből.

Bizonyítékként hallgassuk csak meg az alábbi dal utolsó negyven másodpercét.

 

Persze szólhat valami fülkáprásztatóan, ha maga a zene fos. A Purithanical... egy minden szempontból kiemelkedő lemez.